Bicskén szólt a fügemadár


„Szól a fügemadár, mindjárt megvirrad már”
A hajnal mindig egy új nap kezdete, a megújulás szimbóluma, árulta el Szanyi Bettina, miért választotta ezt a népi idézetet, koncertjének mottójául. Most tavasszal ő is megújult, mivel élete egy új eseményéhez ért, ugyanis a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem népi ének, népzene-elmélet tanár szak mellett, elkezdte pedagógusi munkáját is a Prelúdium Művészeti Iskolában.

Bettinának már négy éves korában kialakult, a népzenével való szoros kapcsolata, amikor elkezdett néptáncolni. A zene, a népzene végigkísérte életét. Általános iskolában már sorra nyerte meg a versenyeket, énekhangjával sokszor találkozhattunk iskolai, illetve városi rendezvényeken. Tanulmányait a székesfehérvári zeneművészeti szakközépiskolában, majd a sikeres felvételi után Budapesten folytatja.

Azonban elszakadni nem szeretne szülővárosától, ezért is vállalta el a pedagógusi állást a Prelúdium Művészeti Iskolába.

Itt ismerkedett meg azokkal a fiatal és tehetséges kollégáival is, akik segítették ennek a koncertnek a létrejöttét. Zenéjükkel, táncukkal támogatták Bettina tavaszi koncertjét.

Először egy kalotaszegi hajnalit, csárdást, legényest és szaporát hallhattunk, láthattunk. Kalotaszeg a Bihari hegységtől Kolozsvárig, az Erdélyt Magyarországgal összekötő fontos országút és vasútvonal közén és két oldalán terül el. Magyar lakossága mindenekelőtt káprázatos népviseletével vonja magára a figyelmet, mint azt Szabó Rubinka ruháján láthatták is. A hangszeres zenei repertoár leginkább csárdásokból és a virtuóz dallamjátékra bő lehetőséget nyújtó legényesekből áll.

A következő blokkban a gyimesi népzene vette át a szerepet. A gyimesi települések a Tatros forrásvidékén, s a beleömlő patakok völgyén húzódnak végig. Gyimesben a hagyományos hangszer együttes a hegedű–gardon kettős. Ebben a műsorszámban a hegedűt a furulya fogja helyettesíteni. A gardon csellószerű, házilag készített, fatörzsből kivájt hangszer, négy, egyformán hangolt húrral, amelyet pálcával ütve, illetve a szélső húrnak a fogólapra való visszacsapatásával szólaltatnak meg. Ebbe a részben, régi zenészbarátai Tulipán Zsombor furulyán és Sulyok Lóránt gardonon kísérte Bettinát.

A moldvai magyarok zenéje a magyar népzene önálló dialektusa. Összehasonlítva a magyar nyelvterület többi részével, e népzenei hagyomány rendkívül sokrétű és eleven, jellegét tekintve pedig — csakúgy, mint a csángók nyelve, életmódja, szokásai — feltűnően archaikus. Elsőként egy különleges furulyát lehetett hallani, mégpedig a kavalt. Ez egy hosszabb, 60-80 cm-es ötlyukú furulya, amin a táncdallamokat dünnyögve játsszák rajta. Majd egy koboz kísérettel énekelt Bettina egy keservest.

Ördöngösfüzes Erdélyben, a Mezőség északi peremének egyik legrégibb magyar települése, északi részének kapuja. A falu nevét fűzfái után, az ördöngös jelzőt pedig veszedelmes, mocsaras, lápos helyen fekvéséről kapta. Szamosújvár és Szék szomszédságában, dombok között, szűk völgyben fekszik. A település elsősorban népzenéje, tánckultúrája és mesekultúrája révén vált közismertté. Innen is hozott némi ízelítőt Bettina, tavaszi koncertjére. A zenei kíséretet ezúttal Besenyei Viktória népi hegedűn, Bálint László Domonkos-népi brácsán és Mészáros Mátyás-népi bőgőn biztosította.

Széki bemutatóhoz Kovács Kata Krisztina működött közre furulyán. Ö, szintén a Zeneakadémia hallgatója népi furulya - népi ének művésztanár szakon és jelenleg Bettina kollégája.

Koncert végén szatmári lassú és friss csárdásokat láthattunk, hallhattunk. Közreműködtek: Szabó Rubinka és Linczenbold Maximilian, akik táncukkal szintén elvarázsolták a közönséget. A közönség lelkes tapsa azt sugallta, hogy lesz még folytatás, hiszen a fügemadár jövőre is megszólal.