Haverok harca Bicskén


2018. szeptember 7-én, este 21 órai kezdettel újfent ingyenes, szabadtéri, óriáskivetítős film-megtekintési lehetőséggel élhetett Bicske város közönsége a Tanuszoda parkolójában.

A Mozgó Mozi a Haverok harca című amerikai produkciót hozta el, amely napjainkban játszódik, igaz történet alapján.

Öt középkorú férfi gyermekkora óta következetesen vallja azt, hogy a felnőtt emberek nem azért nem játszanak már, mert idősebbek, hanem végül azért öregszenek meg, mert már nem játszanak. Ezért aztán ők felnőtt korukban is folytatják az egyik legegyszerűbb és legártatlanabb gyermekjátékot, a fogócskát. Ettől remélik azt, hogy nem öregszenek meg és csakis ennek köszönhető az, hogy még mindig kapcsolatban állnak egymással, mert már mindannyian más-más városban laknak. Mindig az válik fogóvá, akit megfogtak, azaz kéz érte a testét. Ebben még semmi különös nincs, ám az egyik „srác” még évtizedek után is „fogószűz”, mert gyorsasággal vagy ésszel, ügyességgel mindig elkerülte azt, hogy kéz érje a testét. Ezúttal a négy másik „srác” elhatározza, hogy „idén” májusban – megállapodásuk szerint minden évben csak május 1-jétől 31-éig játsszák a játékot – bármi legyen is, ha csak a siker eléréséig élnek, akkor is mindenképpen megfogják már-már démoni ügyességű társukat. A műveletben részt vesz a játék főszervezőjének számító férfi felesége és belekeveredik egy tekintélyes napilap újságírónője is, de ők maximum segédszereplők lehetnek, mert sarkalatos szabály az, hogy nők nem vehetnek részt a játékban.

A célszemély ezúttal is „megfoghatatlannak” bizonyul, pedig sokféle módon állítanak csapdát neki, végül azonban ez a játék „főszervezőjének” sikerül, de annak már egészen különleges, előre nem látható oka van. A történet tele van izgalmas, humoros fordulatokkal és beszólásokkal, a közönség többszöri harsány nevetéssel igazolta a produkció létjogosultságát.

Két negatív dolgot a fentiek ellenére is ki kell emelnem. Látható a filmben jónéhány olyan esés illetve ütés, amilyenektől a valóságban egy ember meghalna vagy maradandó károsodást szenvedne a szereplőknek azonban semmi bajuk nem lesz ezektől vagy csak éppen, hogy megsérülnek egy kicsit. Továbbá – szerencsére nem túl sokszor, de többször is – elhangzanak trágár szófordulatok, amelyek használata semmivel nem igazolható, még a humor fokozásához is teljesen feleslegesek.

Kár volt a rendezőnek és a szövegkönyv írójának e vétkeket elkövetniük, mert a film alapvetően egy aranyos, életvidám történetet mutat be, ami üdítő szórakozási lehetőséget nyújthat egy fárasztó nap után.

Lévai Tamás