Hol van a farsang farka?


Pont a végén, ahogyan minden másnak, ami farokkal rendelkezik. „Felkötjük a farsang farkát.” Tartja a régi mondás, melynek során az egész farsangi szezon alatt jellemző vidámság, lakomázások, esküvők végére az ünnep utolsó három napja felteszi a koronát és mindenkinek szabad egy kicsit megőrülni.

A farsang farka vagy más néven karnevál farsangvasárnaptól húshagyókeddig tart. A farsang egész időszakának különlegessége, hogy nem kötődik semmilyen egyházi ünnepünkhöz, csak népszokásokon alapul, ezért a XVI.-XVII. században az egyház tiltotta, mert inkább a bujaságot szimbolizálja, mint a télűzést. A karnevált a húsvéti nagyböjt követi, ezzel a három féktelen nappal az ünneplők gyakorlatilag a hústól és a téltől búcsúznak a tavasz, a megújulás reményében.

A farsang farkához vagy karneválhoz számos népszokás, falusi ünnep kötődik, melyeket napjainkban is fenntartanak hagyományőrző csoportok.

Legismertebb a mohácsi busójárás. Ezen a rendhagyó napon a férfiak busónak öltöznek: ijesztő faálarcot vesznek fel, bő gatyát, bocskort és hatalmas, szőrével kifelé fordított bundát. Derekukra madzagon kolompot kötnek és hangszerekkel, zajkeltő eszközökkel csörömpölve, lármázva végigvonulnak a településen. Nők és gyerekek is beöltözhetnek, de busómaszkot csak felnőtt férfiak viselhetnek.

Az álarcokat hagyományosan egyedileg készítik fűzfából és állatvérrel festik meg, gyakran van rajta szarv. A felvonulást koporsóégetéssel zárják, így búcsúztatják a telet, és köszöntik az érkező tavaszt.

Azokon a településeken, ahol kevésbé veszik ijesztőre a télűzést, lányok vagy gyerekek „kiszéznek”: zajongva és télűző rigmusokat énekelve vonulnak fel az utcákon. (Kisze, kisze, szalmabáb, égj el minél hamarább, füsttel írd a kéklő égre: Jöjj el, tavasz, jöjj már végre!) A felvonulás végén egy rongyokból, szalmából készített banyafigurát tűzbe vagy folyóba dobnak, hogy vigye magával a telet, hideget. Ez a hagyomány napjainkban óvodai, iskolai farsangi ünnepségeken, népi játszóházakban éled újra.

Farsangvasárnap régen sok helyen párválasztó napnak is számított. A lányok kis csokrokat osztogattak a nekik tetsző legényeknek, akik farsangvasárnap kitűzték a kalapjukra azt a bokrétát, amit a kiválasztott lánytól kaptak.

A Balaton-felvidék környékéről származik az asszonyfarsang szokása, amit farsanghétfőn tartottak. A lányok és asszonyok ilyenkor férfiruhába öltöztek, és férfi módjára szórakoztak egész nap - ilyenkor még alkoholt is ittak.

A legösszetettebb és talán legkevésbé ismert karneváli szokás a mohai tikverőzés. Ez a hagyomány is a beöltözésről és a közös ünneplésről szól, de a tikverőzés inkább a szerencse, a termékenység, vidámság ünnepe. Tikverőzés idején a falu apraja-nagyjának jut szerep, a fiatal, 14-20 év közötti fiúk az apjuktól, nagyapjuktól örökölt maskarákat veszik fel, melyet kicsit saját maguk is kiegészítettek. Természetesen itt is elengedhetetlen a maszk, álarc és a jelmezes felvonuláson négy alak jelenik meg.

  • Az első a lánynak öltözött tikverő, aki a termékenységet szimbolizálja. Szalagokkal díszített ruhát visel, és életadományokat gyűjt.
  • A második alak a bohóc, akinek feladata a tikverő védelme, illetve az ő feladata az is, hogy a házról-házra járva mindenkit bekenjen korommal - és elvigye a házigazda tyúkóljából a tojásokat.
  • A harmadik szereplő a török, akinek ruháját szalmakötegekkel hatalmasra tömik ki. Őt a bohócok látványosan gúnyolják, lökdösik - így emlékezve a törökök kiűzéséről.
  • A negyedik alak pedig a kéményseprő, aki rendkívül fontos, hiszen a szerencse jelképe.

/Forrás: Life.hu/kultura/