Mindenből csinálunk valamit – Bak Viktorné Eigner Katalin nem szokványos lekvárokat főz


Kata fazekában fő a meggylekvár, rottyannak a bíborgömböcskék, friss a textúra és marad a vitamin. A bicskei édesanya életében család, munka, három gyermek, kertes ház, heti háromszori futás – mi fér bele még a mindennapokba?

Bak Viktorné Eigner Katalin egyetlen gyermeke szüleinek, ám energiája háromnak is elég lenne. Gyorsan és szenvedélyesen teszi, bármi legyen az, a befőzési szezon elején a lekvárjai miatt kerestük fel. Almapektinnel vegyíti a gyümölcskészítményeket, ez jó hír, mert sokan elutasítjuk a zselésítést. Zselírozó cukor, zselatin szóba sem jöhet, mondom, de Kata megnyugtat, hogy nála sem, s elmagyarázza a különbséget. A kocsonyás, rengő massza helyett a minimális, grammokban mérhető és kizárólag almából kinyert pektinnel rövid ideig főzött gyümölcsök lekvárállagúak, darabosak, aki úgy szereti őket, illetve simák, ha az a kívánság. S egészségesek, mert nincsenek agyoncukrozva, Kata egy kiló gyümölcshöz tíz deka cukrot számol.

Tavasszal kezdi a befőzést a virágszörpökkel – bodza, levendula, akác, következnek az idény gyümölcsei, s a csipkebogyóval zárja a sort. Szőlőből semmit, mert Kata őstermelő és kistermelő, s abban szőlő nem lehet. A virágszörpöknél egy ötliteres dunsztost teletöm virággal, nem sajnálja, három liter vízben felold egy kiló cukrot, ízesít, rázúdítja a virágokra, két-három napig áztatja, leszűri, forralja, üvegekbe teszi. Minden üveget, palackot a sütőben csírátlanít, s forrón tölti beléjük a lekvárt, szörpöt, mert nem használ tartósítószert! Készít gyümölcslevest is (így, levest), valamint rostos leveket, hígítás nélkül is fogyaszthatókat.

 

Kata egy kiló gyümölcshöz tíz deka cukrot számol

 

Kata régóta mondja, hogy ő bizony parasztasszony lesz! Kislányként ki se lehetett rakni a konyhából, meséli, virágkötő vagy kertész szeretett volna lenni, a garázsban szárította a virágokat, kiskertjét körberakta kavicsokkal. Közgazdasági szakközépiskolát végzett mégis, ám feldíszítette a Szomolányi pék boltját karácsonyokon, húsvétkor, ahol a nagyanyja dolgozott. Megszerezte a projektmenedzseri asszisztens képzettséget, ennek hasznát veszi most a saját kisvállalkozásában, de húszévesen a bicskei művelődési házban helyezkedett el – azt gondolta, átmenetileg. Imádta a pörgést, a rendezvényeket, kiállításokat, eseményeket, amelyeken egyre többször ő narrátorkodott. Az igazgatónő biztatására a Kodolányi János Főiskolán szerzett diplomát művelődésszervező-kommunikáció szakon, főállásban ma is ott dolgozik. Tíz esztendeje megállította a szerelem, férjhez ment. Megállította volna? Csenge, Botond és Csanád megszülettek, de Kata nem állt meg. Neki nincs lehetetlen.

 

Bak Viktorné Eigner Katalin nem szokványos lekvárokat főz

 

A lakótelepi lakásból kertesbe költöztek, a nagy kert, az ólak, a góré, a falusi miliő a hajdani mezővárosi tradíció¬kat erősítette a tősgyökeres bicskei Katában. Örököltek nyolc tyúkot egy kakassal, lett keltetőgép, százötven baromfi nyüzsgött az udvaron, fajtatiszta vörös angol tyúkok illegették magukat az indiai futó kacsák között. A csűrben naposcsibék, néhány birka is legelészett hátul, s a véletlenül összezárt fiú- és lánynyúl is megsokasodott. Katának minden a kezére áll. Vettek a kisvárost körbeölelő dűlők egyikében, a Galagonyáson földet, tele gyümölccsel, sok rózsával – van cseresznye, meggy, ribizli, josta, alma, dió, körte, kajszi- és őszibarack, szilva. Már eladták a jószágokat, az utolsó tyúkok elköltöztek Csenge elmesélése szerint, s Kata beleszeretett a lekvár- és szörpkészítésbe. Magas szinten.

 

Ha így készíti, a vitamin is a meggylekvárban marad!

 

Sose szokványos, amit csinál. Bazsalikomos, citromfüves cseresznyelekvár, feketeszedres őszibaracklekvár, zöldséglekvár grillhez, rózsasziromból szörp – néhány a sok közül. Mindent felhasznál, kis mennyiséget is feldolgoz, kicsiny üvegekbe rakja, delikatesznek. Az ütődött almát megvagdossa, sütőtökkel, csipkevelővel, levendulavirággal összefőzi, a rumos-mandulás kajszilekvárt maga kísérletezte ki – gyerekeknek aromával. Mert ők a főkóstolók, a gyerekeinek szán először mindent. Innentől csakis jók lehetnek Kata finomságai.

Fekete csokoládés meggylekvár

Egy kg lekvárhoz 90 dkg kimagozott meggyet meghintünk 10 dkg cukorral, s egy éjszakára a hűtőbe tesszük. Másnap a levét leszűrjük, egy dl-t visszaöntünk a meggyre, s feltesszük főni egy teáskanál citromsavval. Tíz perc múlva 6 gramm (szigorúan!) pektinport összekeverünk cukorral (hogy ne csomósodjon), beleszórjuk, újraforraljuk, három percig főzzük folyamatos keverés mellett, majd a tűzről levéve egy evőkanálnyi rumot (aromát) teszünk bele. Egy táblányi jó minőségű fekete csokoládét elkeverünk benne, s a forró üvegekbe töltjük. Lezárva öt percig fejre állítjuk az üvegeket, majd pedig száraz dunsztba tesszük.

Megjelent a Fejér Megyei Hírlapban 2020. június 21-én. Szerző: Zsohár Melinda. Fotó: Pesti Tamás

https://www.feol.hu/receptek/mindenbol-csinalunk-valamit-bak-viktorne-eigner-katalin-nem-szokvanyos-lekvarokat-foz-4080576/