Nyolc nap a zánkai alkotótáborban


Június 24-én reggel, mikor felébredtem, már nagyon izgatott voltam. Az nap kezdődött a zánkai táborozás, az a 8 nap, amit egész tanév alatt vártam. Tanáraink részt vettek egy pályázaton, amit sikeresen megnyertek, így kedvezményesebben mehettünk a táborba. Reggel 7:30-kor volt a gyülekező a Művelődési Központ előtt. Németh Éva néni, Kun Zoli bácsi, Nagy Éva néni, Ivanics Renáta néni, Richter Gábor bácsi és Nagy Tamás bácsi óvtak minket a nyaralás során. Nyolc órakor végre elindult a busz és papír zsebit lobogtatva haladtunk Zánka felé.
Ahogy a táborba értünk egy teljesen jó érzés fogott el: megéreztem a zánkai levegő illatát és megláttam azt a tizenöt kicsi faházat, ami ugyanolyan volt, mint régen. Ott volt még a tábor ebédlője és konyhája is, ahol napról napra finomabb ételeket készítettek nekünk a bicskei konyhás nénik.

Érkezés után beültünk az ebédlőbe, Éva néni elmondta a legfőbb szabályokat és megbeszéltük ki kivel lesz egy faházba. A megbeszélés után beköltöztünk és megkezdődött a tábori élet. A hét elején mindenki eldöntötte, hogy rajzolni, videózni vagy fotózni fog a táborban. Én rajzolni mentem Éva nénihez. lehetett pasztelezni, olaj-és aqvarel festékezni, simán festeni és rajzolni is. Hogy szép tisztaság legyen a mi kis faházikonban, minden egyes reggel jött a szoba szemle. Minden faházat pontoztak. Volt aki megtett mindent az ügy érdekében, de volt aki megmutatta, hogy mi az igazi kupi.

Minden nap lementünk a strandra. Olyan jó volt a víz! A táborban lehetett sportolni is. Ping-pongozni, kosarazni, focizni, tollasozni és malmozni. Ezekből még sport versenyt is csináltak, mindenki azon indult, amin csak szeretett volna. A programok között volt a számháború. Pirosak és kékek játszottak egymás ellen. Én a kékekkel voltam. Igaz többször nyertek a pirosak, de ez senkit sem zavart, így is jó buli volt. Aztán egy szép napon belepték a tábort a pokémonok. Mindenki őket kereste és találtunk is egy jó párat.

Egy verőfényes napsütötte délelőttön Tamás bácsi túrázni vitt minket. Bárki mehetett, aki akart. A „kis” túra 15km-re sikeredett, de azért itt is jól éreztünk magunkat. Felmentünk egy régi építményhez és átmentünk egy másik városba is. A távolból gyönyörűen látszott a Balaton. A víz csillogása és az, hogy nagyon messze vagyunk a tábortól. Miután vissza értünk egy kis pihi után folytatódott a szórakozás. Voltak esti programok is.

Itt kártyahúzással döntöttük el, hogy ki melyik csapatba kerüljön. Így volt igazságos, hiszen kicsi is, meg nagy is volt egyaránt. Az egyik ilyen játéknál az eszünkre volt szükség. Hát ez nem is sikerült túl jól, az én csapatom lett az utolsó, de legalább megtudtuk, hogy a Balaton legmélyebb pontja nem 21, de nem is 150 méter. A másik vetélkedőhöz mozgás, erő és logika kellett. Ebbe nagyon profik voltunk. Az én csapatom volt a szín kavalkád és lett is a végére nagy kavalkád. Ezt is este játszottuk és mivel mindenki fázott és fáradt volt másnap fejeztük be. Már csak a vizes része volt hátra a dolognak. Vízi pisztolytól kezdve a pohárig… Ebben a játékban senki sem maradt szárazon. Miután vége lett, utána jött a vízi csata. Locsoltunk akit csak tudtunk és a végére úgy néztünk ki, mint a kis varacskos disznók.

Esti programok voltak még a koncertek. Az egyik koncertre egy Benkő Zsolt nevű bácsi érkezett a fiával Benkő Mátéval. Bevittek minket az ő zenei műfajuk világába és hallhattunk tőlük érdekes embereket, akik igen sikeresen szerepeltek a zene történelmében. A másik koncerten Fodor Erik és Fodor Liza szórakoztatott minket. Itt már igen nagy volt a buli. Volt retro és modern zene is, minden volt, mint a bucsuba. A koncert végére már mi is a színpadon táncoltunk, énekeltünk és tomboltunk. A takarodó rontott el mindent. Minden nap tíz órakor kellett lefeküdni, de mi még „egy kicsit beszélgettünk” a faházban.

Az utolsó nap azt a feladatot kaptuk, hogy minden faháznak elő kellett adni egy általa választott dalt, egy komplett koreográfiával. Mi a 9-es faház a klasszikus makarénát választottuk és nagyon jól betanultuk. Ráadásként megbeszéltük a 8-as faházzal, hogy össze kéne fogni és táncolni egyet fiúk-lányok közösen. Hát ez sikerült is. Nyolc embernek tanítottam meg a SKIBIDIT. Délután minden rajzos levitte a rajzát egy kavicsos részre és minden táborlakó kapott egy cédulát. Mindenki arra a műre tette a cédulát, amit a legjobbnak gondolt. Végül elérkezett az utolsó este. Kiosztották a különböző díjakat, majd megköszöntük a konyhás néniknek és gondnok párnak, hogy ennyi mindent tettek értünk. Andi nénire és Bálint bácsira bármikor bármiben számíthattunk, még a szemetet is összeszedték helyettünk. Erzsi néni, Zsóka néni, Ági néni és Ica néni jóvoltából pedig meghízott a táborba. Jókai bablevesétől kezdve a hot-dog-ig minden finomat tudtunk enni. Megnéztük a videósok munkáit. Nagyon szép kis filmeket alkottak. Az egyikben még én is szerepeltem. Aztán a fotósok képei következtek. Azok is csodálatosak lettek.

És akkor a bemutatók: A fiúk voltak az elsők, mi meg a másodikak, hogy el tudjunk készülni a közös produkcióra. Utána szépen sorba az összes többi faház. Mindegyik nagyon jó pofa volt. A végén jöttünk mi. A fiúk lányok, a lányok a fiúk voltakés akkorát buliztunk, hogy utánunk jött a záró buli. Nagyon szomorúak voltunk, mikor takarodó volt, de másnap reggel még szomorúbbak. Én egyáltalán nem akartam haza jönni, mert nagyon jól éreztem magam. De sajnos letelt a nyolc nap és jönni kellett.

Ezt a nyolc napot elég nehéz volt mondatokba foglalni, hiszen felejthetetlen élményeket szereztem. Nagyon szépen köszönöm, hogy részt vehettem ebbe a táborba és remélem, hogy jövőre is lehetőségem lesz erre.

Kovács Sára
A Csokonai Vitéz Mihály Általános Iskola tanulója / táborlakó