Piros pünkösd napján...


Pünkösd a kereszténység egyik legfontosabb ünnepe, közvetlenül húsvét után helyezkedik el időben és fontossági sorrendben is. Ekkor ünnepeljük Szentlélek alászállását, mely valójában a keresztény egyház megszületésének pillanata. Sok helyütt ilyenkor a templomok tetejéről vörös rózsaszirmokat szórnak, régebben égő kóccsomókat is, szimbolizálva a Szentlélek alászállását kísérő lángnyelveket. Pünkösdkor a papok piros ünnepi öltözetben miséznek. Így vált a piros Pünkösd színévé.

Pünkösd havának májust nevezik, valójában azonban mozgóünnep, húsvéttól függően május 10. és június 13. közé eshet: idén május 31. – június 1. között ünnepeljük.

A pünkösdi hagyományok, mint néphagyományaink általában, keresztény és ősi pogány elemek keveredéséből jöttek létre. Sok helyen tartottak ezen a napon búcsújárást, a legjelentősebb és legismertebb ma is élő búcsújáróhely, Csíksomlyó, mely az utóbbi években összmagyar zarándokhellyé is vált.

Európában a középkor óta tartanak pünkösdi vagy májuskirály-választást, ez a legismertebb pünkösdi néphagyományunk. A királyt lovasversenyen választották (Jókai Mór is bemutatott egy ilyen lovasversenyt az Egy magyar nábob című regényében.) Egy XIX. századi szokásleírás szerint a győztes „egy évig minden lakodalomba, ünnepélyre, mulatságra hivatalos, minden kocsmában ingyen rovása van, amit elfogyaszt, fizeti a község, lovát, marháját tartoznak a társai őrizni, s ha netán valami apró vétséget követne el, azért testi büntetéssel nem illetik. Ilyen nagy úr a pünkösdi király egy álló évig”. Az uralom rövidségére, múlandóságára utal „pünkösdi királyság” kifejezésünk is.

A pünkösdölés szereplői általában a lányok voltak, akik (néha legényekkel együtt) járták pünkösdvasárnap a falut házról-házra, bekérezkedtek, énekeltek, táncoltak. A különböző vidékeken többféle típusa élt a szokásnak: központi szereplő lehetett a pünkösdi királynő, aki ruhájával is kitűnik a többiek közül; hasonlíthatott lakodalmas menethez; és az is előfordult, hogy nem választottak külön kiemelkedő szereplőket. Ha a pünkösdölésben lányok és legények egyaránt részt vettek, általában közös táncmulatság zárta a napot.

Helyenként ma is élő pünkösdi szokás a májusfa-állítás, amit hagyomány szerint a vőlegény, vagy udvarló és barátai a menyasszony, vagy a kiszemelt leány a háza elé állították fel (néhol május 1-én). A lány mindaddig a házban maradt és egy szál gyertyával állt az ablakban, amíg a fát a legények fel nem állították, utána pedig étellel-itallal kínálta őket.

A május a tavasz végének, a szerelemnek a hónapja is, így nem meglepő, hogy kicsit a szerelmi kapcsolatok és termékenység ünnepeként is szerepelt a folklórban.

Farkas Bernadett