Bicske régészeti emlékei

A Bicskei Kultúrkúria első kiállítóterében tekinthetők meg Bicske régészeti emlékei a neolitikumból.

Bicske történelmét olyan időkkel kell kezdeni, amelyekről írott emlékek nem maradtak fenn. Az újkőkor (i.e. V. évezred) egyik legfontosabb települését a Bicske-Galagonyáson tárták fel a múlt században. A leletek tanúsága szerint már kőbaltát, a talajműveléshez agancskapát, kőpengékből készült eszközöket, valamint agyagból formázott, kiégetett edényeket használtak az itt élők. Ennek az életmódváltásnak európai hírű lelőhelye a Bicske-Galagonyáson feltárt újkőkori telep és temető. A tárgyak egy mára már feledésbe merült hitvilág emlékei. A kultusz fontos részei még az idolok, amelyek emberalakot ábrázolnak.

A vonaldíszes kerámia olyan művészi szobrocskái ezek a különleges tárgyak, melyek az égei-anatóliai és nyugat-európai újkőkori kultúrkörhöz kapcsolják a település lakóit.
Az ásatások során kiderült, hogy a Galagonyáson, a dunántúli újkőkor minden fejlődési szakaszában volt település, volt élet. Bicske, mint névadó lelőhely európai hírű lett a szakemberek körében. Két népességet neveztek el róla. Az egyik a Bicske-emlékanyag, ami az újkőkor legkorábbi szakasza. A másik a Sopot-Bicske típus, ami az újkőkor vége. (A Sopot-Bicske azt jelenti, hogy hasonló leleteket találtak Horvátországban.) Valójában a Bicske-emlékanyagnak igazi párhuzama mindmáig nincs. („Kivéve” azt a 28 leletet, amit a szlovákok Bicske-Bina néven neveznek.)

A Galagonyáson feltárt tárgyi emlékeket a Szent István Király Múzeum őrzi, azonban 7 db duplum a
város tulajdonát képezi, melyek megtekinthetők az ásatásokhoz kapcsolódó néhány fotóval együtt.

A ugyanitt tekinthetők meg Ike vonaldíszes kerámiái, őskori motívumokkal készített edényei. Egyedülálló vállalkozás a régmúlt használati edényeinek újraértelmezett iparművészeti megoldása.